Az akupunktúra története |
Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Az akupunktúra csak része a keleti orvoslásnak. A kínai orvosok alkalmaztak még gyógynövénykészítményeket (fitoterápiát), masszázst, moxibuszciót, köpölyözést a gyógykezelésben, sőt sebészeti beavatkozásokat is végeztek.
Pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10. 000-4. 000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. A hagyomány szerint ezekben, az ősi időkben kő-, csont- és bambusztűket használtak, ezeket váltották fel a fémtűk, melyek aranyból és ezüstből készültek. Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű foglalkozik a kínai medicina alapteóriáival (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről), kérdés - felelet formájában próbál választ adni különböző klinikai tünetekre, foglalkozik a helyes légzéstechnikával, masszázzsal, moxibuszcióval. A könyv második része a Ling Shu („Az akupunktúra”) leírja a meridián-rendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Európában, a 1960-as években az akupunktúra teljesen ismeretlen volt. Először Dr. Oswald Kothbauer osztrák állatorvos alkalmazta kutyákon. 1974-ben, Kaliforniában megalakult egy állatorvosokból álló szervezet, amely az akupunktúra elterjesztését tűzte zászlajára. 1975-ben lezajlott az első kurzus Amerikában. Ennek sikere nyomán lassan Európában is kezdett elterjedni. 1980-ban először Finnországban majd Ausztráliában végül Ausztriában és Németországban lett elismert kezelési lehetőség az akupunktúra. |