Az osteopathia alaptételei

Dr. Andrew Taylor Still ( 1828-1917) fejlesztette ki az osteopathiát 1874-ben. Ő fogalmazta meg az osteopathia négy alapelvét.

1. A szervezet egy egész

A test fiziológiai egységként működik. Minden struktúra és funkció szorosan összefügg egymással és hatással van a másikra. Azaz egy zavar vagy egy rossz beidegződés a test más területeire is behatással van és ott zavart, eltérést okozhat.

2. A szerkezet és a funkció szorosan összefügg egymással

A struktúra és a funkció hatással van egymásra. Egy eltérés a struktúrában pl. egy ízület vagy egy izom elváltozása az adott szerv funkciójában is elváltozást okoz. A különböző struktúrák egymással összefüggenek és egymásban is zavart tudnak okozni.

3. A szervezet öngyógyító folyamatai

A test megpróbál egy egyensúlyi állapotban létezni. Ha egy organizmus miatt vagy egy sérülés következtében zavar áll fenn a szervezet működésében, azt a szervezet megpróbálja önmaga meggyógyítani. Egy osteopathiás kezelés következtében a kezelő segít a szervezet öngyógyító folyamatait aktiválni és ezeken keresztül a gyógyulást elérni.

4. Áramlási szabály

A testfolyadékoknak (vér, nyirok, liquor) kell a test számára a tápanyagokat odaszállítani és a salakanyagokat elszállítani. Egy zavar ebben az áramlásban negatív hatással van az adott szerv működésére.